„…A lelki hatása nálam sokkal jobban érvényesült, mint a testi, mert stresszesen, zavaros gondolatokkal érkeztem a fürdőbe, és mire véget ért a watsu, egy oldott emberként szálltam ki a vízből. Sajnos a hatása ebben a rohanó világban csak egy napig tartott, de nem bántam meg, mert legalább egy pár órára úgy érezhettem magam, mintha gondtalan lenne az életem.

A testi hatása olyan volt, mint amikor egy lágy masszázst kapok, de itt leginkább a víz ellenállása adta az erőt a mozgásokba. Ahhoz, hogy egy 55 kilós nő egy akkora testet tudjon mozgatni, mint az enyém, a víz a legmegfelelőbb közeg. A hosszú mozdulatok végén a viszzafordulásokkor a testem lendülete ment volna tovább, de a terapeuta visszahúzott, és kihasználva a víz közegét, nyújtásokat hajtott végre a gerincemen és a csípőmön…tovább>>

                                                                                -     -     -     -     -

„Amikor visszavágysz az anyaölbe, sőt annál is beljebb, a ringató melegségbe, amely egykor körülölelt, és nem éreztél se hideget, se sötétséget, se félelmet, se fájdalmat, csak puha, meleg biztonságot és lebegést, azt hiszed, ez az idő már nem jön vissza sohasem. A Watsu azért született, hogy visszatalálj arra helyre, amit elveszettnek hittél, és újraélhesd a teljes elengedettség, elfogadottság, az ősbizalom állapotát."
/HGy/

                                                                               -      -      -      -      -