1964-ben születtem Budapesten. 5 éves lehettem, mikor szüleim úszóiskolába írattak, ahol inkább életre szólónak tűnő víziszonyra sikerült szert tennem, mint úszótudományra. Évekig tartó munkával sikerült ledolgoznom a félelmeimet, és nemcsak úszni tanultam meg, de később búvárkodásra is adtam a fejem.

    Főiskolás éveim alatt kerültem kapcsolatba egy búvár klubbal, aminek hamarosan tagja lettem. Számos édesvízi (20m) és tengeri merülés (45 m) között több víz alatti forgatásban is részt vettem dublőrként és szereplőként. Itt ismertem meg férjemet, akivel azóta már 5 közös gyermekünket neveljük együtt.

  Negyedik gyermekem születése után új fordulatot vett az életem: dúlaként kezdtem munkálkodni, majd ezzel párhuzamosan a Holdudvar Bábaház tanoncaihoz csatlakozva hozzáfogtam bábaságot tanulni.
    
  Mint dúla a várandós, később a vajúdó nőnek adok érzelmi, fizikai támogatást. Különböző praktikákkal igyekszem az anya komfortérzetét javítani. Általában érintéses technikákkal dolgozom, elsősorban masszázzsal, de borogatásokkal, aromaterápiával, légzéstechnikákkal, információ adásával vagy pusztán beleérző jelenlétemmel, odafordulásommal.
    
     Az érintések erejét, hatását a lelki és fizikai közérzet javításában a szüléskísérések alkalmával is megtapasztalhattam, nem csoda hát, hogy amikor lassan 2 éve rátaláltam a Magyarországon eddig alig ismert gyönyörű érintéses terápiára, amely a Watsu (water shiatsu) nevet viseli, beleszerettem.

     Úgy érzem, vonzódásom a vízhez új értelmet nyert. Ezt a technikát remekül használhatom nemcsak a szülés körüli időszakban, hanem általános stresszoldó tulajdonsága miatt szinte bármikor, bárkinél.


    2007 júniusában (9 hetes várandósan), egy Hollandiából érkező mesteroktató, Basia Szpak munkája nyomán elvégeztem a Watsu I., majd ez év júniusában a Watsu II. képzést, hogy megszerezzem a WABA (Worldwide Aquatic Bodywork Association) által elismert Spa provider (fürdős terapeuta) képesítést.

   A két képzés között januárban megszületett ötödik gyermekem, de a kezeléseket igyekeztem csak a lehető legrövidebb ideig szüneteltetni. Ezért várandósságom 26. hetéig még adtam, a 34. hétig kaptam kezelést.
 
    A szülést követően le sem telt a 6 hetes gyermekágy, újra nekiláttam kezeléseket adni. Eleinte elsősorban a saját gyermekeim (8, 15, 17) kaptak Watsut azzal a céllal, hogy a szülést követő szigorú pihenés után az újrakezdés ne jelentsen túlzott fizikai igénybevételt. Ez kiváló tanulási lehetőséget is jelentett, mivel a gyerekek – életkori sajátosságaik miatt – a felnőttekétől némileg eltérő kezelési rendszert igényelnek.

      A II. képzés előtt csatlakoztam a „Watsu állami gondozottaknak” programhoz, amelyben munkatársainkkal Watsu kezeléseket adtunk állami gondozott gyerekeknek. A kezdeményezés a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Gyermekvédelmi Szakszolgálat intézményeivel és a Komáromi Fürdővel összefogásban valósulhatott meg. A program után igen pozitív visszajelzéseket kaptunk a gyerekektől, nevelőiktől és az intézmény vezetőitől egyaránt, olyannyira, hogy megegyeztünk a program folytatásában. Ennek keretében szeptembertől rendszeresen adunk Watsu kezelést mintegy 20 gyermeknek. Szakpszichológus bevonásáról is egyeztettünk, aki a program szakmai követését és értékelését végzi.
    
    A gyerekekkel kapcsolatos tapasztalatokat tovább bővítettük várandósok számára adott kezelésekkel. Ez talán nekem jelentette a legkevesebb nehézséget, hiszen a tanultakon kívül sokat segítettek a saját tapasztalataim arról, mire érdemes és kell figyelni egy várandós-Watsunál.